A kisfiam mellett is igen mozgalmas életet élünk, amiben mindkét részről a nagyszülők is partnerek. Ennek köszönhetően 2napra sikerült lemennünk Sopronba a VOLT-ra. Férjemnek nagyon tetszett a miliő, számomra kevésbé volt vonzó, mindenesetre jó volt kettesbe tölteni egy kis időt. Nagyon jó érzés volt, hogy abban a néhány órában csak egymásra "kell" figyelnünk. Mindketten nagyon szeretjük a kisfiúnkat, de érezzük, hogy szükségünk van "ÉN IDŐ"-re, amikor csak egymással törődünk, amikor tudunk nyugodtan beszélgetni, andalogni, egymáshoz bújni, csókolózni, ölelkezni, borozgatni, viccelődni. Igyekszünk ezeket a hétköznapokban is abszolválni, de iszonyatosan nehéz. Estére a házkörüli munkák és a kisfiam - nincs mit szépíteni - teljesen lemerítenek, ráadásként mostanában az esti altatás kész "la tortura" Mire eljutunk oda, hogy kettesben vagyunk, mindketten csak ülünk némán, és bambulunk magunk elé a fáradtságtól.. Szvsz minden kisgyermekes szülőnek csak javasolni tudom - amennyiben van lehetőségük -, hogy néha napján igenis szakadjatok ki a szülői kötelezettségek alól és élvezzétek egymás társaságát úgy, mint férfi és nő, mint PÁR! Számunkra óriási löketet tud adni a mindennapokra, egy-egy ilyen kettesben eltöltött idő!

Kisfiam 2hónapos kora óta átaludta az éjjeleket, mikor kibújtak az első fogacskák, akkor is ma 1x ébredt meg.. de valami, valahol "elromlott" újabban, ott tartok, hogy már azt is örömként könyvelem el, ha "csak" 3-x4x ébred meg.. az sem ritka, hogy 6-8x..

Egy dolog, hogy én hulla vagyok, de sajnos őt még jobban megviseli.. fogalmam sincsen, min kellene változtatnom, amivel segíteni tudnék neki...

Meddig bírok még elmenni? Nem tudom. Igyekszem nagyon megértő lenni a férjemmel, és engedni mindig, hogy "persze, menj csak pecázni, megleszünk.." Most jutottam el arra a pontra, hogy a megértés szép dolog, de engem ki ért meg?

Barátnőimmel szombat tartottunk egy csajos napot, vasárnap kora du. értem haza - kisfiamra nagyszülők vigyáztak - 

Férjem később ment el otthonról szombaton, mint én és ez fogadott:

- fürdőben égve maradt a lámpa

-szobában éles riasztó mellett két nyitott ablak

-mosogatógép tele a tiszta edényekkel, csak épp ki nincs nyitva az ajtatja.. hátha bebüdösödnek az edények..

-koszos edényekkel tele a pult.. 

-szemetes kb. már kiborul annyira tele van szeméttel

-vendég szobában ágynemű és minden úgy hagyva --> barátja péntek ott aludt, kikelt onnan, a szagot otthagyta ..2 nappal később is éreztem.. 

Felüdülés volt ezzel kezdenem.. este fél6ra tudtam a kisfiamért menni, addigra végeztem a rendrakással, takarítással..

Most, hogy ketten vagyunk a kisfiammal, odáig fajultak a dolgok, hogy a fürdés kb. 5perces manőver, mert bármikor képes megébredni, nincs olyan időpont, amikor azt mondhatnám, na most, van időm.. éjjel sem.. mert rendszeresen megébred, de össze-vissza időpontban.

Igazából, jó, hogy elterveztem több időt szánok magamra, mert ez az elmúlt napokban egyáltalán nem valósult meg.. lassan ott tartok, hogy örülök neki, ha a reggeli kávém estig meg tudom inni.. 

A férjem, pedig pecázik.. iszonyat kimerítő lehet - nem tudom sajnálni. Ő választotta helyettünk, hogy 5napra lelécel, mert neki kell a hobbi.. nekem is kellene, csak épp mikor? Nyilván le lehetne a gyereket passzolni többször is nagyszülőkhöz, de akkor mi mégis minek vagyunk? A szülőség, szülővé válás nem erről szól, hogy nagyszülőkre passzolom a gyereket.. 

Nagyon rég írtam, azóta nagyon-nagyon sok minden történt. P-vel véget ért a románc több, mint 2éve. Megismerkedtem valakivel, aki azóta a férjem, és született egy kisfiam :) 

A tanulmányaim átszervezése folyamatban van, egyenlőre nem tudom őket csinálni, nincs kire bízni annyi időre a kisfiúnkat, és nem is szeretném, túl pici még hozzá. 

 Ezentúl igyekszem többet foglalkozni a blogommal, és magammal. Imádom a kisfiam és a férjem, de rájöttem az elmúlt hónapok alatt, hogy muszáj időt szakítanom magamra, különben nem érzem jól magam, ami frusztrálttá tesz és ezt megérzi a családom. Jelenleg angol tanárt keresek, mert a közeli jövőben szeretnék nyelvvizsgát letenni majd pedig jelentkezni egy képzésre - addig nem szeretnék erről többet írni, amíg nem sikerül -.

Olyan bonyolultak az érzelmek.. bizonytalan vagyok és félek.

P-vel megtörtént a nagy összeköltözés, szombat óta együtt lakunk. Azóta semmi veszekedés sem volt, nyugisak a reggelek és az esték is, ha épp nem dolgozom, akkor várom, hogy hazaérjen, és szexi hálóingbe várom :)

Azt hittem nehezebben fogunk egymáshoz alkalmazkodni, de nagyon simulékonynak tûnik az egész, olyan hihetetlen egyszerûnek és könnyûnek. Titkon nagyon féltem az összeköltözéstõl, hogy miként fogunk egymáshoz állni, de eddig semmi olyan nem volt, ami bármit is változtatott volna.

Mivel imádok pakolászni ezt a "mániám" kiélhetem a lakásban,  és P. ruhásszekrényében :D Alapvetõen egyáltalán nem volt és most sincs rendetlenség.

Megbeszéltük a rezsi-közös dolgok kiadásokat is, ami teljesen korrekt, örülök is neki, hogy tisztáztuk, nem viseltem volna el, ha nem fizethetek bele. Nem azért, mert nem lenne jó, ha több maradna a fizumból, hanem mert nem kitartott akarok vagy ingyenélõ akarok lenni, hanem egyenértékû partner, aki a saját anyagi javaihoz mérten hozzá akar járulni a közös élethez :D

Olyan jó érzés esténként - még ha teljesen hullának is érzem magam - mellette elaludni, és reggel úgy kelni fel, hogy õt látom. Csinálni neki tejes kávét, és nézni csendben, ahogy elkészül és indul munkába :)

Azt hittem, sosem leszek képes így szeretni valakit, de mégis.

A sulival teljesen el vagyok úszva, csakúgy,mint a projektekkel.. úszom az árral.. jó lenne egy faág, amibe kapaszkodhatok. Ha ez önmagában nem lenne elég, anyukámnak is megígértem - elég könnyelmûen - hogy segítek a pedagógus portfóliójában , igaz csak formázás, begépelés, feltöltés részben, máshoz nem értek...

Kezdem megbánni, mert semmire sincs idõm :( 

Tegnap volt egy akcio az egyik bp.i taxi tarsasagnal. Eltem vele es a cuccaim igy vittem at P.hez.

Anyamek szokas szerint "mit muveltel mar megint?"

Este fel sem vette a telefont,  

Izgatott vagyok, pár nap és költözöm P-hez. Egyre jobban várom. Olyan érzés kerített hatalmába, hogy ez a mi közös életünk kezdete. Remélem tényleg így lesz :)

Lett szekrényem, az amit kinéztem. két hét múlva 7végén költözöm P-hez. Aztán lesz, ami lesz.

Néha én is elbizonytalanodom, és megkérdõjelezem az érzéseim.. Nem érzem a rózsaszín ködöt, igazából sosem éreztem. Szeretem, csak nem tudom ez mire elengedõ..

És ami az Sz-*-x-et illeti, remélem nem folytatja továbbra is a strucc politikát, mert nem igazán bírom hosszú távon.

P-nél töltöttem az elmúlt két estém és a mai napom. Úgy terveztem,hogy du. átmegyünk hozzánk,mert apum is itt van.. anyumat mikor felhívtam olyan "kedvesen beszélt" velem, hogy elment az egésztõl a kedvem. Ma elmegyünk szekrényt nézni :) éjjel egyedül leszek mûszakba..