Baránõmmel B-vel beszélgettünk, az utóbbi idõben gyakrabban - sajnálatos apropó miatt -

Másfél éves kislánnyal magára marad, mert a pasija ott hagyja õket.. nice

Este elmeséltem P.-nek.. "imádom" hogy ennyire képes figyelni.. 

Ma 1-2 dolgot beterveztem, remélem legalább a felét sikerül megcsinálnom :)

Még van egy kis idõm, mielõtt munkába kell indulnom. A mai napon P.-vel alig beszéltünk, õ napközben dolgozik 6ig.. én fél6kor indulok el itthonról a melóba.

Valamiért, ill. valaki miatt olyan hihetetlen szomorúság öntött el, mint már rég nem.. egy hivatásos katona és a szerelme tragikus történetét olvastam, arról jutott eszembe..

Annyira vágynék arra, hogy P. mellett hajthassam álomra a fejem, és mellette ébredhessek amikor csak lehetséges, októberben annyira közelinek éreztem ezt, és most, egyre távolabbinak. Lehet, csak mindketten a saját problémáinkba vagyunk temetkezve, de akármit is mond, a megérzésem az, hogy megijedt az összeköltözéstõl, és attól, hogy valakihez így kötõdjön.

Én is.. fõként azért, mert félek egy újabb csalódástól, a magánytól, az egyedülléttõl..

Tegnap taliztunk, nála aludtam, jó volt, legalábbis én így éltem meg, írtam is neki de. errõl, de visszacsatolást nem kaptam meg.

A héten megint 2 sörözéses estéje lesz, amikor nyilván nem sörözik hanem wiskeyzik.. akkor az erre a hétre számolva min. 2alkalom.. és nyilván nem 1-1pohárral fog meginni,pláne, hogy az egyik alkalom az egyik barátja születésnapja.. akkor legalább 4-5.. 

Kedden pedig egy kollegájának lesz a születésnapja.. de ha csak kitalálta, és nincs születésnap akkor is min2-t meg fog inni... 

Nem tudom, meddig fogom tudni magamban tartani ezt, és nem ordítani torkomszakadtából, hogy egy alkoholista elég volt az életemben.. a nagyapám.. ápolhatom a szabadnapjaimon.

Láttam, mit tesz az emberrel, az élettel és egy családdal az alkohol..

Õ miért nem veszi észre, hogy rendszeresen heti 2-3 alkalommal iszik... nem részegségig, de hosszú távon nem akarom megtudni hova fog vezetni.. Miért annyira nehéz nemet mondani?

Sokszor eljátszottam gondolatban, hogy beveszek vmit, és szarok mindenre, mert annyira elegem van belõle, de mindig az tart vissza, hogy el szeretnék érni valamit az életben, és nem adhatom fel bármennyire szar, pedig sokszor az, és gyakan érzem azt, hogy igazán senkire nem támaszkodhatom..

P-re? lehet szeret, de nem érzem azt, hogy bármit elmondhatnék neki, megértene..

Anyám: az élet, a problémák tönkre tették, küzd mindennap, és egyre kimerültebb, el van foglalva a saját problémáival, és sokszor én vagyok a stressz levezetõ, akibe bele lehet kötni, akivel ok nélkül lehet kiabálni.. nem gond, megszoktam.

A nagyapám: kontaktképtelen ..

Az apám:200km-re innen.. két hetente látom.. és közben kb. 2x beszélünk 5-10 percet.. akkor is, inkább olyasmikrõl, hogy mi mindent kell még a házon felújtani, és a többi.. na meg persze, "megy a suli?"

Nagymamám: aki tényleg az volt, meghalt... A másikat 12 éves koromig nem is ismertem.. azóta is pár havonta, fél évente beszélünk.. évek óta még egy szaros süteményt, vagy tábla csokit sem kapok se névnapra, se szülinapra, se karácsonyra, se húsvátra..  Nyilván rá aztán számíthatnék..

A legjobb barátnõm: épp kapcsolati válságban van, és valószínû egyedül kell felnevelnie a kislányát, mert a barátja elhagyja õket..

Szóval mindenkinek vannak fontosabb dolgok az életében, mint én, és senki életébe nem férek bele olyan szinten, hogy számíthassak rá... 

hazautazott, nekem P-Szo suli van.. levelezõ elõnye/hátránya..Hazaúton sörözött a haverjával, este állítása szerint csak 1 wiskey volt, ma sörözni megy.. Énazt hiszem, neki állok tanulgatni este, aztán igyekszem idõben ágyba vergõdni, mert hnap dolgozom.. 

Egy ideje azon gondolkodom, hogy mi tényleg egymáshoz valóak vagyunk-e? Egyáltalán van olyan, hogy egymásnak valóak?

Mi van, ha nem? Akkor ismételten elB***tam az életembõl valamennyit feleslegesen, mert úgyis kudarc lesz?!

Jó lenne tudni...

Vannak néha pillanatok, amikor boldognak érzem magam mellette, és van, amikor nem.. van, amikor magányosabbnak érzem magam, mint valaha..

Furcsa, A.-nál sosem éreztem ilyent, pedig õ szinte az ellentétem volt, teljesen más karakterek voltunk, de rá mindenben számíthattam, megbízhattam, figyelmes volt velem, minden kívánságom teljesítette.. a kimondatlanokat is.. Igaz vége lett, de életem legcsodásabb 8hónapja volt a keserû vég ellenére is..

Ez az összeköltözés is.. kezdek arra a pontra eljutni, hogy lesz@rom..  de ha sokáig logisztikázik rajta, maradok ott, ahol most is vagyok.. Nem hiányzik nekem az életembõl, hogy valaki bejárónõje és egyszemélyes cselédje legyek.. 

A fejemben millió gondolat cikázik..

- Wiskeyzést nem számolom.. úgysem vagyunk mindig együtt, nyomon követhetetlen.

- Egyre többet gondolok arra, mi történne akkor, ha megcsalna,vagy valamilyen egyéb okból szakítanánk.. 

- Úgy érzem, mégsem akar velem összeköltözni, vagy inkább halogatja..  Az indok az, hogy áprilisba tudja meg, hogy átveszik-e a másik céghez vagy sem.. Nem tudom egyenlõre eldönteni, hogy ez most idõhúzás, vagy mégis mi akar lenni..

- munka,munka,munka, munka.. tanulás,tanulás,tanulás.. alig van magánéletünk.. kb este fél11-11 körül eszébe jutok... viszont,ha nappal dolgozom reggel  - legkésõbb - 5:15kor kelnem kell.. 

Ha nem ismeri be, hogy a heti 2-3alkalom wiskeyzés sok,ott  már probléma van.P sem ismeri be, hárítja..Azt találtamki hogyvezetni fogomkb. 1 hónapon keresztül a wiskeyzéseit aztán szembesítem,ha ez sem használ, akkor ez a kapcsolat is véget ér, mint a többi.

Nem szeretném, de gyûlölöm az alkohol minden formáját. 

El vagyok maradva a tanulással,  annyira szeretném, hogy végre vége legyen a vizsgaidõszaknak, és minden tanulással, írással kapcsolatos kötelezettségemnek..

Élvezni szeretném az életet, mozizni, bulizni, pihizni, könyveket olvasni és nem az RJ1 könyvet bújni... - többek között - 

Sosem éreztem magam boldogabbnak :) Meg mertem nyílni P-nek és amennyire féltem az egésztõl, annyira jól alakultak a dolgok. Fantasztikus érzés, hogy van valaki, akinek elmondhatok mindent, és lehet elsõre nem fogadja kitörõ lelkesedéssel, de próbál megérteni, és látom rajta, hogy igyekszik a kedvembe tenni.  Annyira közel érzem magamhoz, és fantasztikus érzés végre valakiben feltétlen bízni!

Mindenkinek a saját joga eldönteni, hogy mirõl ír. Egy blog többnyire az egyén saját szórakoztatása céljából íródik, és nem mások miatt.

Az én nézeteimbe belefér, hogy egy e-napló keretei között a szexuális életemrõl is írjak.

Érdekesek a blog-kommentelõk, akik az internet adta névtelenség és arctalanság homályába burkolóznak, olyan markáns véleménnyel és konzervatív nézetekkel rendelkeznek, hogy honatyáink megirigyelnék.

Nem kényszerítek senki sem, hogy olvassa a blogom, sõt EGYÁLTALÁN NEM ÉRDEKEL, hogy olvassa-e valaki. Nem azért kezdtem el írni, hogy közkedvelt blogger legyek, és a legtöbbet olvasott blog az enyém legyen :)

Teljesen hidegen hagy az ilyen.

Az írás számomra stressz oldás, kiírom magamból a problémákat, ha valakinek NEM TETSZIK, NEM KELL OLVASNI!